Az út utolsó része volt a legnehezebb. Jeges szélviharok söpörtek végig a síkságon és a kanyargós hegyi utakon. Roppant sziklák, óriási bazalt oszlopok, villogó jégtömbök és mély szakadékok váltakoztak egymással az út mentén.
A nap vörös, kiégett korongja csak néha-néha bukkant fel a sötétszürke, álmos felhők mögül, és később a holdat elhomályosította az északi fény deleje, titokzatos és nyugtalanító derengése.
Október 16-án érkeztek meg Ochockba. Szerencsére éppen a kikötőben vesztegelt indulásra készen egy vitorlás. A hajó nagy mennyiségű élelmiszert és égetett bort készült Kamcsatkába szállítani.
A kapitány, egy Csuria nevezetű idősebb férfi, nagyon jól bánt a száműzöttekkel, míg a hadnagya mindent elkövetett, hogy kínozza Benyovszkyt és társait.
Alig indultak el, máris viharba kerü
