A bolserecki vár ágyúi nagy durrogással köszöntötték az újévet.
A kormányzó házában nagy lakoma volt. A szibériai zenekar nyírfakéregből készült kürtjei egész este harsogtak. A szolgák kitűnő ételeket hordtak körül, és ital is volt bőven.
Benyovszky ezen az estén Afanázia mellett ülhetett. A szépen indult mulatságot azonban kellemetlen incidens zavarta meg. A kormányzó, aki már jócskán ivott, magához ültette Benyovszkyt.
– Rossz híreket hallottam felőled – mondta akadozó nyelvvel. – Szerencsére ismerlek, és így nem adtam hitelt a rágalmazó szavaknak. Szapranow azt állította, hogy a deportáltak szökni akarnak és te vagy a vezérük. Elkergettem a gazfickót.
Benyovszky sápadtan tiltakozott a vád ellen, és alig várta az alkalmat, hogy visszamehessen társaihoz. Még az éjszaka folyamán összeg
