Beszélj hozzám

2013

2013JÚLIUS 21.

Nem kellett sok hozzá, hogy teljesen elveszítsem az időérzékemet. Este nyolckor távoztunk a kerti buliból. Felmarkoltam apám terepjárójának a kulcsát, vásároltam egy rakás sört, és kihajtottunk a város szélére, ahonnan jól látszott a csillagos ég.

A Ford platóján ültünk egymással szemben, langyos levegő simogatta a bőrünket. Sötét, végtelen mező terpeszkedett előttünk, a távolban messzire nyúltak a magas fák. Hangos tücsökszó festette alá a nyáréjszakát.

David egy sörösdobozt tartott a kezében, én hasonlóképpen. Kortyoltam a hideg italból, ami már nekem sem az első volt.

– Ez hányadik söre, Mr. Pennington? – kérdeztem nevetve, majd elvettem tőle a jointot, hogy én is szívjak belőle.

– Azóta sem hiszem el, hogy számolta apád – rázta meg a fejét. – Én nem számoltam!

– Ezért vagy részeg – behelyezkedtem a két lába közé, hátamat a mellkasának döntöttem.

– Nem voltam részeg. De látod, tök mindegy, mit csinálok, akkor is drogos maradok.

A hangja már nem volt gondterhelt, ettől ellazultak az izmaim. David elvette tőlem a füves cigit, majd rámutatott, mintha kiselőadást akarna tartani.

– Ezt meg a lánya szerezte nekem – nevetett fel. – Vajon mit szólna Mr. Forester, hogy a kicsi Amy füvet szerez nekem, miközben megiszik legalább négy doboz sört? Aztán ki tudja, még mit csinál velem beszívva?

– Amy Forester tökéletes, ő nem csinál ilyeneket.

Az anyagok hatni kezdtek a szervezetemben. Kellemesen zsibbadt a combom, az arcom forrón bizsergett. Erősen lenyomtak a délután eseményei, könnyű volt megnyílnom úgy, hogy nem kellett David szemébe néznem.

– Te sohasem vágytál arra, hogy az életed olyan normális legyen, mint másoké? Diploma, munka, házasság, gyerek, unokák?

– Nálam az volt a prioritás, hogy ne legyek hajléktalan, és lehetőleg ne végezzem börtönben. Máshol volt a mérce. Szóval nem igazán. De ne hagyd, hogy baszogassanak! Jól érzed magad, az a lényeg.

Felnéztem az égre. Csillámporként terültek el a feketeségen az ezüst égitestek.

– Tiszta röhej volt, ahogy a gyerekvállalással jöttek. Nem is tudják, hogy…?

A gyomromba visszakúszott a keserű érzés. Fél évnyi Daviddel töltött idő alatt csak párszor jutott eszembe, hogy a gyerekvállalási esélyem a nullára csökkent mellette.

– Tudják, David.

– Akkor meg? – kérdezte, miközben újabbat kortyolt a sörből.

Nem volt kedvem arról beszélgetni, hogy lehetne gyerekem. Lehetne, ha orvosról orvosra járnánk, és megpróbálkoznánk a beültetéssel, ami mind a kettőnknek hatalmas nyomás lenne. Nem vártam el, hogy David ilyesmire vállalkozzon, egyszerűen nem tudtam őt elképzelni ebben a helyzetben. Tudtam, hogy ha beszélnék róla, azonnal fulladozni kezdene.

– Ne azért legyen valakinek gyereke, mert muszáj – folytatta David.

Tudtam, hogy miért ez a véleménye. Értettem mind a két Pennington fiú félelmét a gyerekvállalástól. Ettől függetlenül néha szentimentálissá váltam. Chris mellett volt egy lángoló korszakom, amikor mindennél jobban akartam kisbabát.

Nem akartam Daviddel a gyerekekről beszélgetni, fél év túl kevés volt ezekhez a súlyos dolgokhoz. Főleg egy olyan férfinél, akinek egy rendes barátnője sem volt. Ehelyett megpróbáltam élvezni a csillagos ég látványát.

Lassan megcsókoltam. Nyelvének érintése kellemesen hideg volt, íze a sörrel és a fűvel keveredett. Nem kellett sok, hogy az ölébe üljek, és lehúzzam róla a pólóját. Közben félrerúgtam egy üres sörösdobozt, amely kongva gurult végig a Ford platóján. Végigcsókoltam a nyakát, éreztem az arcszeszének illatát. David érdeklődése nyilvánvaló volt, amitől felbátorodtam.

Először sikerült kizárnom a külvilágot azon az estén. Élveztem, amit David ösztönösen, szavak nélkül tesz velem. A nyári éjszaka hűs levegője találkozott forró, fedetlen bőrömmel.

Fél órával később a kocsi kemény platóján hevertünk egymás karjában, hiányos öltözékben. Szerencsére senki sem volt környéken, nem véletlenül választottam a legelhagyatottabb helyet.

David a csillagos eget nézte, miközben lassan játszott a hajammal. Én a mellkasát simogattam. Lassan megismertem testének minden egyes szegletét, amit rengeteg heg tarkított. Persze korántsem annyi, mint Chrisét, mivel David sohasem okozott magának külső sérüléseket. Ritkán kérdeztem tőle a múltról, akkor mégis szóra nyílt a szám egy vágással kapcsolatban, ami a kulcscsontján húzódott végig.

– Ez honnan van? – kérdeztem, óvatosan végighúzva az ujjam a sérülésen.

David hirtelen felém fordult, az arckifejezése láttán vissza akartam szívni a kérdésemet.

– Úgy gondolod, hogy ez a történet tehetne koronát a kurva jó szexre? – kérdezte mosolyogva, mire engedett a gyomromban a szorítás.

Mentegetőzni akartam, de nem maradt időm. Magától kezdett bele a történetbe, miközben újra a csillagos eget nézte.

– Miután apám meghalt, egyedül maradtam anyámmal. Sokat ittam meg buliztam, alig jártam iskolába. De ezt biztosan tudod – bólintottam. – Aztán egyik este anyám megvárt ébren, és ordibálni kezdett velem. Persze részeg volt, ahogy én is. Elmondta, hogy egy senki vagyok, és az is maradok. Hozzátette, hogy apám akkor dugta meg utoljára, amikor én megfogantam. Azt mondta, gyűlölte a létezésem gondolatát is.

Megszorítottam David kezét, éreztem, hogy nedves, de a hangja higgadt maradt.

– Én meg hozzávágtam, hogy egy szemét ribanc, mire a keze ügyében lévő piásüveget sikerült széttörnie a vállamon. A fejemre célzott, de az nem jött össze. Csak egy üvegdarab állt belém, szerencsére elég részeg voltam ahhoz, hogy lelocsoljam némi piával, és lefeküdjek aludni. Csak reggel ijedtem meg kicsit, amikor rohadt véres volt a lepedő.

– Tizenhat éves voltál – tettem hozzá remegő hangon.

– Az nem számít. Mikor érdekelte az anyámat?

– Chris ezt nem tudta, ugye?

David felült a platón, és a farmerjében kezdett turkálni cigiért, miközben a fejét rázta.

– Eszem ágában nem volt neki elmondani, még a végén visszajött volna New Yorkból, ami nekem sem lett volna jó.

Magam elé kaptam a trikómat, ahogy felültem David mellé.

– Az én történetemet senki sem ismeri. Emiatt sokan félreértenek mindent.

– Írd le! – mondta egyszerűen David. – Ha nem tudsz megszabadulni tőle, akkor ez a legegyszerűbb módja. Hidd el, sokkal tisztábban látod majd tőle a dolgokat.

Újra végigdőlt a kocsi hátuljában, mire hozzábújtam. A szíve egészséges ütemben dobogott, nem úgy, mint régen, amikor halálra rémisztett. Rágtam magamban a gondolatot. Tudtam, hogy rengeteg mondanivalóm van hármunkról, az életünkről, és a köztünk lévő furcsa kapcsolatról. Lassan behunytam a szememet, miközben hallgattam David lélegzését és a tücskök nyári dalát.

Félálomban határoztam el, hogy mesélni fogok.