XVI. FEJEZET
Ebéd után Hughes szerét ejtette, hogy néhány percig egyedül maradjon Dorrisszal.
– Ma este beszélek az édesatyjával, Dorris – mondta halkan és gyöngéden megcsókolta a leány kezét.
– Ahogy maga jónak látja, Harry – válaszolta a leány.
– Tudom, hogy az idő nem alkalmas a leánykérésre, de tudni akarom édesatyja álláspontját.
Dorris hirtelen a fiatalember vállára hajtotta fejét és zokogni kezdett.
– Mi baja van? – kérdezte Hughes ijedten.
– Olyan boldog vagyok.
– És ezért sírsz?
– Szeretlek – mondta a leány és könnyei között mosolyogni kezdett.
– Ó, pardon – hallatszott az ajtó felől Colt hangja.
A kis detektív ijedten akart visszahúzódni.
– Maradjon, kedves kollégám – kiáltotta Hughes nevetve.
– Jefferson sürgönyözött – dadogta Colt kissé zavartan. – Ma este érkezik!
