Felsóhajtott, az ablak felé pillantott. Úgy tűnt, a vihar elvonult, nem Londonra csap le. Kate úgy gondolta, hálásnak kell lennie a kis szívességekért.
– Előbb téged kéne férjhez adnunk – mondta végül. – Hiszen azt hiszem, egyetértünk, valószínűbb, hogy te előbb kapsz házassági ajánlatot, mint én. Aztán majd körülnézünk, milyen férjet kaphatnék én.
Edwina vállat vont, és Kate tudta, hogy a hallgatás azt jelenti, nem ért egyet vele.
– Hát jó – szólt Kate, és felállt. – Hagylak pihenni. Biztos vagyok benne, hogy rád fér az alvás.
Edwina válaszul köhögött.
– És idd ki azt a csodaszert! – szólt vissza Kate nevetve az ajtóból.
Mielőtt becsukta volna maga mögött, még hallotta, hogy Edwina halkan megjegyzi: – Inkább meghalok!
Négy nappal később Edwina engedelmesen kortyolta a szakács főzte
