Anthony csak nézte melegbarna szemével, és Kate rádöbbent, hogy ezt az embert – a végzetét – beengedte élete egy kicsiny szögletébe. Érezte, hogy szavak formálódnak ajkán: sajnálom, mondta volna reflexből, mert úgy érezte, szabadkoznia kell, amiért túl nyíltan beszélt.
De nem akart ennek az embernek szabadkozni semmiért, ezért hangosan azt mondta: – Edwina nincs itthon. Attól tartok, látogatása hiábavaló volt.
– Ó, ebben nem vagyok olyan biztos – felelte, azzal elővette a virágköteget, amit addig rejtegetett, és Kate észrevette, hogy nem egyetlen nagy csokor, hanem három kisebb.
– Ez – mondta egyik csokrot az asztalra téve – Edwináé. Ez pedig – tette le a másodikat – a kedves mamáé.
Már csak egy csokor maradt a kezében. Kate dermedten állt, képtelen volt levenni a szemét a rózsaszín bi
