A perzselő meleg elől enyhülést remélve gázolt át a magasra nőtt, száraz fűtengeren, hogy elheverhessen a közeli, árnyékot adó, szúrós bozót tövében. Izmai a szokott módon dolgoztak, méretes tappancsaival gyűrte, tiporta a keményre aszott kórókat, csak az utóbbi időben hatalmasra nőtt hasa himbálózott szokatlan intenzitással a lábai között. A jókorára duzzadt teher a vadászatban nem akadályozta, kissé lassította csupán, de azért mégis minden más volt, mint azelőtt. Azelőtt, mielőtt megmérkőzött a felségterületét megsértő hímmel, s a verekedést követően, legyőzöttként, ténylegesen megadta neki magát.
A királyi méltóságú, busa fej és a csíkos bundával borított széles hát néhány lépés után elérte a bozótost, ahol kényelmesen leheveredett. Magányában nem zavarta semmi. A táj körös-körül csend
