Tizenötödik fejezet
(AZ ELSŐ HÓ)A kis José.
Husband.
Csótányok.
Glória.
Glória. Az az alattomos kurva.
#
Jindriska elmászott a fürdőszobáig, és nedves rongyot tett a fejére. Felfelé kell fordítani az arcát és összezárni a szemét. Meditálni. És a könnyű hipnózis módosult tudatállapotában az őrületig ismételgetni:
I DON’T GIVE A s**t.
I DON’T GIVE A s**t.
I DON’T GIVE A s**t.
Az őrületig.
Mert csak így működik.
#
Az első hó hangtalanul ereszkedik az egy számjegyű keleti utcára, és lassacskán álommá változtatja, nyomattá, amelyen a járókelők talpa és a gumiabroncsok meztelenítik le a fekete részeket, melyek aztán az újabb hópelyhektől szürkülni kezdenek.
Jindra gondolatban leheveredik a parkoló autó után ott maradt fekete téglalapra, és hagyja, hogy a pihék benedvesítsék a lel
