Huszonhatodik fejezet
(PÓKHÁLÓK)– Chéri – szólt Talibe egyik reggel, vagyis hát úgy délután negyed kettő körül, miközben hideg pálmalevesét szürcsölgette –, én elvettelek. I marry you, yes?
– Igen – válaszolta szófogadóan az afrikai feleség súlyos szláv akcentussal angol kiejtésében –, ez nagyon szép volt tőled, tudom.
– Mais, van nekem egy unokatestvérem…
Jindra nem ijedt meg. Nem sejtette, mi következik. Csak kicsit elcsodálkozott, miért beszél egyáltalán Talibe ilyenkor, reggel valami unokatestvérről. Az biztos, hogy az EGY UNOKATESTVÉR nem feltétlenül jelentette azt, hogy Talibe rokonáról van szó. Már a tesó szó sem jelentett többet, mint hogy – esetleg – egy törzsből valók. Bár Jindra erre sem tette volna a fejét. Találkozott már Talibe több tucat tesójával. Megjelentek, aztán fe
