29. FEJEZETHope
Néha arra gondolok, hogy az emberek születhetnek-e gonosznak, vagy csak a nevelés teszi őket azzá? Talán nem kaptak esélyt az együttérzés megismerésére? Arra, hogy szeressenek és megvédjenek valakit?
Vagy talán a gonoszság magvait az élet tragédiái és szörnyűségei vetik el? Hagyják, hogy szárba szökkenjenek, és kialakuljon belőlük a kifordult, ocsmány jellem?
Ez járt az eszemben, amikor váratlanul megtorpantam az Evan szobája felé vezető folyosón, és azt láttam, hogy Dane Gentry ott áll a nappalim kellős közepén!
Az egyik makulátlan öltönyét viselte, és a tekintetében gyűlölet izzott.
A szívem majdnem kiugrott a torkomon, a gyomrom elindult a padló felé. Iszonyatos félelem fogott el, és az ereimben jéggé dermedt a vér.
Csak annyit tudtam, hogy meg kell védenem Evant,
