30. FEJEZETKale
Lesújtott rám a félelem. Őrjöngve keresztülrohantam a parkolón, és térdre rogytam a lány mellett.
Az égre meredt.
– Melody! – üvöltöttem.
A pulzusát kerestem. Néztem, hogy lélegzik-e.
Üvöltéstől visszhangzott a levegő.
Én kértem kiabálva segítséget.
– Nem hagyom, hogy ez megtörténjen! Ígérem, nem hagyom, hogy megtörténjen!
Mindkét tenyeremet a mellkasára szorítottam, és nyomkodni kezdtem.
Megpróbáltam működésbe hozni a szívét.
A fogamat összeszorítva elszántan próbálkoztam, és közben könyörögtem hozzá:
– Ne hagyj itt! Nem engedem meg, hogy itt hagyj.
Miközben így küzdöttem, a nap lezuhant az égről.
Sötétség.
Megbillent az egész világ, és lefordult a tengelyéről.
Minden remegett.
Evan arca.
Apró, élettelen teste a kezem alatt.
Az a kibaszott lapos vonal.
E
