NIKI– Mikor volt utoljára ilyen meleg egy júniusi reggel? – kérdezi András. A teraszon reggeliznek. Az időjárásról beszél, de arra gondol, vajon mennyire elégíti ki Nikit, hogy időnként ír egy-egy cikket. És hogy mennyivel egyszerűbb lenne, meg persze bonyolultabb is, ha elfogadna egy olyan állást a felesége, ami András szerint már régóta járna neki.
– Tavaly… gondolom. Vagyis minden évben. – Niki a cseresznyefát nézi, elégedetten, mert idén jó termés lesz. A félig érett cseresznyét kedveli legjobban, mert abban még sosem talált kukacot. Gyanítja, csak azért, mert ugyan már ott van, de a gyümölcs érett korára nő látható méretűre. Persze közben arra gondol, hogy mitévő legyen. Sosem vágyott hatalomra, rangra, pénzre. A munkájában csak arra az érzésre vágyott, amikor valami „kész” volt. Nem
