Második fejezet
Több száz mérfölddel távolabb, egy hatalmas felhőkarcoló legfelső emeletén, Talis fogadta a hívását. A magas, izmos testű férfi arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni a rövid beszélgetés közben. Csupán némasága utalt arra, hogy rossz hírt kapott. Helyére tette a kagylót, de néhány pillanatig elidőzött még felette, ami azt jelentette, hogy valami olyat hallott, ami nem volt az ínyére.
Lánya a szoba túlsó felében állva figyelte. Vonásaik nagyon hasonlítottak egymásra, mindkettejüknek sötét volt a haja, bár a lány egészen rövidre vágva viselte, ellentétben a másikkal, akinek sűrű fürtjei a vállára omlottak. A bőrük szinte márványszerű, ami a fajukra annyira jellemző, akárcsak az erejük, gyorsaságuk, és a rendkívüli érzékeik.
- Valami baj van, apám? – kérdezte Sor
