Harmadik fejezet
Az a néhány perc várakozás, szinte egy örökkévalóságnak tűnt Kesile számára, mire minden újra elcsendesedett. A farkasok, akik addig vállvetve harcoltak, visszaváltoztak emberré, figyelmüket most rá, és a sebesültre fordították. Az egyik férfi közelebb lépett hozzájuk, lassan letérdelt előttük, nehogy még jobban megrémissze a lányt, aki láthatóan remegett. Óvatosan elvette a kezét a sebről, hogy jobban szemügyre vehesse.
- Hogy van? – kérdezte a háta mögött álló fiatalabb nő.
- Nincs túl jó állapotban, de még életben van.
- Narrot! – szólította meg a férfi, de ő nem mozdult, eszméletlenül feküdt tovább.
- Így kell visszavinnünk, nem képes emberré változni, ameddig eszméletlen.
- Narrot? – nézett rá értetlenül Keslie, majd újra a szinte ölében fekvő farkasra. Hirtelen
