Negyedik fejezet
Ahogy az altató hatása múlt, Narrot úgy kezdte újra érzékelni maga körül a világot. Hallotta a hangokat, bár érteni nem sokat értett belőlük, mivel a szavak teljesen összefolytak a számára. Érezte a fertőtlenítő semmihez sem hasonlítható szagát, amely minden más illatot elnyomott, és érezte a finom, könnyű kezet is a hátán, amely időről időre gyengéden végig simított rajta. Mégis akkor ébredt igazán a tudatára, mikor egy mindennél erősebb érzés kerítette hatalmába, ahogy megérezte a lány illatát, miközben keze a fejéhez ért. Olyan közel állt hozzá, amennyire elképzelhetetlen volt. Mintha csak álomból ébredt volna. Elsőre nem sikerült kinyitnia a szemét, csak többszöri próbálkozásra, ám ezzel az emlékek is felvillantak az elméjében. A vámpírok, a küzdelem, a fájdalom, mind
