Ötödik fejezet
Talist hirtelen mintha áramütés érte volna. Teste megrándult a váratlan érzéstől, amitől egy pillanatra megtántorodott, annyira, hogy meg kellett kapaszkodnia a székben, amely épp előtte volt. Az érzés ahhoz hasonlított, mint amikor egy darabot kiszakítanak az emberből. Tudta, valami történt, valami nagyon rossz és fájdalmas. Rögtön Soria jutott az eszébe. Jó ideje voltak távol, már jelentkezniük kellett volna.
- Galva! – kiáltott.
- Igen, uram! – lépett a terembe egy fiatal harcos.
- Vegyél magadhoz néhány embert, keresd meg Amatort és a lányomat! – utasította. Az szó nélkül fejet hajtott és kisietett.
A bizonytalanság percei hosszúra nyúltak, amivel a feszültség is egyre nőtt benne, hogy végül óriási robbanásban törjön ki, ha túlfeszül a burok. Végül csak vége szakadt
