HUSZONHATSidney
Folyamatosan jár a lábam, miközben a váróban ülök – és várok. Nemcsak a vizsgálatra, hanem Declanre is.
Két napja nem hallottam felőle, és elszorul a szívem a gondolatra, hogy nem jön el.
Újra megnézem, volt-e nem fogadott hívásom – nincs –, aztán üzenek Ellie-nek.
Én: Hali, láttad Declant?
Ellie: Tegnap New Yorkba ment.
A levegő kiszalad a tüdőmből, mintha csak gyomron vágtak volna. Elment?
Én: Biztos vagy benne?
Ellie: Igen, beugrott szólni, hogy elugrik egy kis időre.
Itt hagyott. Declan… Declan New Yorkba ment. Tudtam, hogy ostobaság ekkora várakozással tekintenem a mai napra, mégis elkövettem ezt a hibát. Azt hittem, talán felfogja, amit mondtam, és ad nekünk egy esélyt. Akkora egy hülye vagyok!
Újra és újra elmondta, mit akar, én mégis próbálok az ellenkezőj
