HUSZONÖTDeclan
– Hol a fenében voltál? – kérdezi Connor, miután a pajtaajtóban megtorpanva épp azon tanakodom, hogy képes vagyok-e egyáltalán visszamenni az esküvői vacsorára.
– Eltévedtem.
– Eltévedtél? – billen oldalra a feje, mintha megbolondultam volna – és meg is bolondultam.
Egy megveszekedett idióta vagyok.
Tudtam, hogy nem szabad felkérnem Sydney-t táncolni. Abban a pillanatban, ahogy megérintettem a bőrét, elvesztem. Már a koncerten is nehezemre esett otthagynom, miután táncoltunk, de ma este… képtelen voltam rá. Annyiszor küzdöttem le a késztetést, hogy odamenjek hozzá, és egyszerűen nem ment tovább.
Most aztán mindent jól elcsesztem.
– Sydney-vel voltam.
– Gondoltam. Mind tudtuk, hogy eljön ez a pillanat.
A legkisebb öcsémre nézek, és elönt a düh.
– Te tudtad?
– Mit?
