HARMINCÖTDeclan
– Addig maradok, amíg biztosan nem tudom, hogy képes vagy úgy lemenni a lépcsőn, hogy nem töröd ki a nyakad – mondom Sydney-nek, amikor ismét megpróbál távozásra bírni.
Ez az új kedvenc elfoglaltsága. Megpróbál elküldeni, aztán amikor nem engedelmeskedem, beadja a derekát.
– Jól vagyok.
Nincs jól. Koránt sincs, de ha az orra alá dörgölöm, attól csak még zabosabb lesz.
– Tudom.
Sydney szeme összeszűkül.
– Ugye tudod, hogy nem hiszek neked?
– Tudom – vigyorgok rá.
Két napja jött ki a kórházból, de az egyensúlya még mindig nem az igazi, és nagyon könnyen elfárad. Ma reggel a lépcsőn ülve találtam rá, kifulladva és sápadtan, mert fel akart menni az emeletre, a szobájába. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ellie átjött, és szemmel tartotta, amíg én hazamentem, hogy átc
