Szarvasbikákról szól a mesém. Arról a legnemesebb vadról, mely erdeink királya, hiszen koronát hord. Minden vadásznak ünnep az elejtése, ha maga hozta terítékre és az elejtés körülményei hangulatosak voltak. Azonban nem csak az terítékre hozása ünnepi esemény! Minden találkozás e nemes vaddal élmény, felkavaró, megkívántató, lelket felrázó esemény, mely elindít egy folyamatot, melynek a befejezése csak ritkán a nyugodt, célzott lövés.
Ha őseink Lebediától a Kárpát-medencéig üldöztek egy csodaszép szarvast, gondolhatjuk, mekkora kihívás volt számukra, a lovas íjas vadászoknak az elérhetetlen vad. Hogy eszeveszetten üldözték, elfeledve otthont, kedvest, jurtát, kényelmet. Azt is tudjuk, ez mese, sőt eredet mítosz, ami mélységében és fontosságában a babonával rokon. Mégis, ma is gyönyörködün
