A boldogság titkos ereje

6. FEJEZET

Barbara szokásává lett, hogy találkozik néhány régi vérbeli barátnőjével. Már előzetesen egyeztettek mobilon, ha mindenki a városban lesz, akkor majd beugranak egy kávézóba, vagy bárba, ahol kicsit el lehet dumálgatni, és megtudják vitatni az élet ügyes bajos dolgait, és természetesen a legfontosabbat: kinek hogyan alakult a nagybetűs élete amint befejezte a gimi kemény melót jelentő, kacifántos négy évét?

- Hát sziasztok csajok! – köszönt oda legjobb barátnőinek Barbara, akik már valósággal égtek a vágytól, hogy hallhassák szuper, dögös barátnőjük legújabb beszámolóját a legújabb ügyeletes álompasival kapcsolatosan. A legtöbb laikus ilyen esetekben arra számít, hogy az illető férfi mindenképp kötelező jelleggel legyen észbontóan jóképű, sportos, és szinte áradjon belőle az Alfa hímekre jellemző titokzatos, férfias, latinos macsó vonzerő, amit – persze csak -, a legkivételesebb személyiségek birtokolhatnak.

- Szia Barbika! Istenien áll rajtad ez az új ruci! Mondd csak? Sokba került? – kérdezték csipkelődve, akár a kíváncsiskodni vágyó kiscsibék barátnőjüket a gyerekes szülővé avanzsált barátnők.

- Én a minőségi cuccokat részesítem előnyben! – düllesztette ki kissé hivalkodóbban mellkasát, mert szinte azonnal felismerte az irigykedő, kissé féltékeny hangnemet közti lényeget, miszerint: miért létezik az, hogy a gyerekes anyák nem öltözködhetnek elegánsan, vagy stílusosabban, mint mondjuk szingliségbe váltott kortársaik?

- Hát aki a médiában húzza az igát, és sikeres producer! – hangzott több helyről a fitymáló válasz.

- Na de csajszik! Attól, hogy én kifogtam egy jól menő állást azt gondoltam, hogy a köztünk lévő baráti kapcsolat sosem szakad meg! Nehogy nekem azt mondjátok, hogy tévedtem, mert mérges leszek! – nézett körbe az ismerős arcokon, akik most kivétel nélkül nem mertek farkasszemet nézni a tekintetével, és inkább lesütötték a tekintetüket.

Hosszú csönd állt be a csajos asztaltársaság tagjai között, majd kicsit megkésve ugyan de jött még két hölgyemény, akik szinte azonnal átmentek szabadkozó üzemmódba, és nem győzték mézes-mázos szavakkal dicsérni a többi hölgyet, hogy mennyire megkomolyodtak, és felelősségteljesebbek is lettek az eltelt cirka húsz egynehány év alatt.

- Sziasztok csajok! Annyira, de annyira örülök, hogy végre így összejöttünk, és dumcsizhatunk egy jót, akárcsak a régi szép időkben! Nem igaz?! – svéd modellekre jellemző, kígyó hosszúságú, langaléta lábaival csoda volt, hogy egyáltalán helyet tudott magának szorítani az összetolt asztalok között. – Már nagyon hiányzott a kedvenc csajos társaságom! – lelkendezett, miközben lehuppant az egyik kényelmesnek aligha nevezhető székre, és egész megjelenéséből áradt valami búja, titokzatosság.

- Bocsássatok meg a késésért, de tudjátok három csodálatos csemetém az istennek sem akart ma oviba, és suliba menni, úgyhogy kénytelen voltam anyámat felhívni, hogy találjunk ki valami biztos pontot, ami mindenkinek jó. Végül rábíztam a kicsiket, míg a nagyokat elvittem a suliba! – ült le egy székre, és fújta ki a nagy levegőt, hogy kicsit felszabadíthassa lelki terheit.

- A kisgyerekes anyák szépsége! – jegyezte meg valaki kissé erőteljes szarkasztikus iróniával. – Én azon csodálkozom csajszik, hogy valóban mi váltunk totális őskövületté, vagy csupán a világ fejlődik feltartóztathatatlan iramban?

- Hát kérlek… az attól függ! – vetette oda valaki.

- Na ne beszélj okoska! Szerintem rohadtul nem mindegy!

- Szerintem rendeljünk valami piát és közben dumáljunk! – javasolta valaki. Később jött egy nyurga, fiatalos, sportos srác és bár főként a kisgyerekes anyukák bámulták meg fizikális adottságait egymás között jótékonyan megjegyezték, hogy mennyire észbontó segg van!

Körülbelül negyven-negyvenöt percet vett igénybe, míg az öt fős csajos társaság sorrendben végig ment mindenki magánéletén, és alaposan kivesézték, hogy kinek miként és hogyan alakult egyébként is összetett, és örökösen bonyodalmas élete, míg végül elérkeztek Barbarához, aki egész idő alatt jóformán alig mondott egy-két mondatot magáról, vagy magánéletéről, hiszen elsősorban barátnői életére volt kíváncsi, és főként arra, hogy ők vajon miként birkóznak meg a rizikósabb hétköznapok gondjaival, és bajaival, melyek valósággal másodpercekként képesek az ember nyakába zúdulni.

- …És mi a helyzet veled édes drága parti hercegnő? – kérdezte egyikük. – Nem kétlem, hogy akadtak bőven pasik az életedben, és kihasználtál minden adandó alkalmat, hogy kiélvezd az életed, de azért mégiscsak… hogy is volt ez az egész?! – tekintettek rá italaik védelmében egykori barátnői.

- Mit is mondhatnék? Színi tanodába jártam, és színésznői babérokat dédelgettem magamban, aztán csak hagytam, hogy nemes egyszerűséggel a nagybetűs élet magával sodorhasson. Később volt egy-két kapcsolatom, és mit tagadjam rohadtul kemény volt a szakítással járó fájdalom, de aztán nem sokkal később megismertem egy csodálatos embert. Azt érzem, hogy ő a lelkitársam, mert előtte nem kell szándékosan színészkednem, vagy feleslegesen megjátszanom magam!

- Ó, nocsak! Hát ilyen még nem volt! – szögezte le vaskos aranyigazságait Anna a vagány Kate Beckinsale-arcú barátnő. – És mondd csak? Milyen teljesítményt nyújtott a a pasid az ágyikóban?

Erre az egyszerre pikáns és ugyanakkor provokatív kérdésre bizony már többen kuncogni kezdtek, mintha megint éretlen tinédzserek volnának.

- No de csajszik! Mégiscsak kiegyensúlyozott, határozott felnőtt emberek volnánk! – ripakodott rá a társaság tagjaira Anna.

- Csak a magad nevében beszélj édesem! – vette át könnyedén a szót a svéd szupermodell-alkatú nő, aki hogy kinyújtóztassa elgémberedett végtagjait hosszú lábait keresztbe tette, és szinte élvezettel figyelte, hogy néhány férfi jócskán megbámulja elismerő pillantásokkal.

- Szerintem mindenkinek joga van kipróbálni az életet! Hiszen hibákat kell, hogy elkövessünk, különben sosem tanulunk! – szólalt meg egy szemüveges, tanárnőnek öltözött anyuka.

- Nocsak! Nem tudtam már ki hiányzik a sorból! Lia! Légy szíves és fogd be különben beragasztószalagozom a szájacskádat!

- Csajok, csajok! Nem kell durvulni! – igyekezett csillapítani a heves kedélyingadozásokat Barbara, mire mindannyian lenyugodtak.

- Ki vele? Milyen nagy a pasid szerszáma? Kicsi, közepes, vagy extranagy? – kérdezte egy locsifecsi.

- Hát ez nem lehet igaz Andi! Hogy lehet ekkora idiótaságot egyáltalán megkérdezni?! Ezt csak azok a hülye libák kérdezik, akiknek feltett szándéka, hogy a szalagavató után veszítik el legbecsesebb szüzességüket!

- Én inkább úgy fogalmaznék kedves Andi, hogy a páromnak mindene a helyén van… - fogalmazott titokzatosan Barbara, ezzel is jócskán beültetve a bogarat a pletykára éhes barátnős társaságba.

- És a gyerekekkel és családalapítással, hogy s mint álltok?

- Hú! Jó kérdés! Egyelőre úgy gondoltuk, hogy előbb összeköltözünk, jól kiismerjük a másik erősségeit, gyengeségeit, aztán ha minden klappol akkor jöhetnek a gyerekek! Nem kapkodunk el semmit! – szögezte le egyértelmű válaszát, bár azért sejtette, hogy minden aprócska morzsára éhes barátnői azért ennyivel egészen biztosan nem fogják beérni.

- Barbikám! A helyedben én is pontosan így cselekednék! Előbb megbizonyosodnék, hogy az aktuális pasi rendes fickó-e, vagy csak egy kangép, és ha minden összejött csupán akkor csinálnék gyerekeket. – panaszkodott egy háromgyerekes anyuka, akin az álmatlanság okozott tartósnak tűnő szarkalábakat.

- Ugyan már lányok! Ez mind csak baromság! Minden csupán csak logisztika és szervezés kérdése! – vette át a szót Anna, aki valami miatt mindig megszerette volna menteni Barbarát.

- Hát már megbocsáss Annácska, de szerintem rohadtul nincs igazad! – hörpintette fel időközben kihozott italát az egyik barátnő.

- Igazán?! És hadd kérdezzem meg kedves Ági, hogy miért nem?! – tette mellkasa előtt támadásra készen keresztbe kezeit.

- Először is, mert két gyerekhez is bébiszittert kellene hívni, ha az ember mondjuk romantikus, nyugis estét tervez a párjával, másrészt van neked fogalmad, hogy akár csak egy gyerkőc is mennyi apró galibát képes csinálni?! – nagy sóhaj következett.

- Hát ha akarod tudni, pontosan tudom, mert nekem is van egy belevaló kislányom Dorka!

- Na igen… - gondolta meg magát Ági -, de az csak egy. Nekem pedig három van! – kezdett kifogásokat gyártani.

- Ez mind csak duma! Aki egy gyerekkel se tud bánni, az hárommal se tud! – szögezte le a vitás kérdést Anna.

- …És kinek hogyan alakult a szakmai karrierje? – kérdezte most kivételesen, hogy megszólaljon a svéd szupermodell-alkatú hölgyemény.

- Jaj, ne már! Most komolyan? Ezt a kérdést is meg kellett kérdezni?! Ki a fenét érdekel, hogy kinek hogyan alakult a nyavalyás élete? – szólalt meg Laura, aki mindig kicsit fennhordta az orrát, és amióta elvált szerette a modern nők aspektusából szemlélni, és megvizsgálni a világot. Akármit is jelentsen ez.

- Laura! Ezt most azonnal fejezd be, vagy kitiltunk a csajok bandájából! Világos?! Miért kell neked állandóan kinyírnod a hangulatot akárhol csak megjelensz?! – hörpint bele kihozott italába Tomb Raider Anna.

- Én pusztán csak megjegyeztem, hogy… - próbálkozik újból, mire valamelyik barátnő jóindulatúan kezével befogja Laura csicsergő száját.

- Pontosan ezt kellett volna csinálni már az első perctől kezdve, amikor anno a gimiben is megjelentél! – veti gyorsan közbe Andrea nehogy bármiről is lemaradjon.

- Visszatérve a karriertémára – vetíti közbe saját életét a modellalkatú hölgyemény -, én még a szalagavatón összejöttem Zolival, aki egy valóságos félistenségnek mutatkozott, és azóta két imádnivaló, gyönyörűséges iker gyerekünk született Olivér és Bianka! – gyorsan retiküljébe nyúlt és veszettül kutatni kezd a minőségi fényképek után, majd előhalász egy egész halommal, és értékes kincseit máris mindenkinek körbe mutogatja. – Ugye, hogy milyen tüneményesek, és aranyosak? – várja mindenki részéről a helyeslő egyetértést.

- A kislányod szakasztott úgy fest, akárcsak te! – jegyzi meg az egyik barátnő.

- Hát őszintén remélem, hogy mire serdülőkorba lép nem fogja túlzásba vinni a szoláriumozást! – jegyzi meg kissé csipkelődve Anna.

- Jaj, csajszik! Olyan undik tudtok lenni! – játssza a sértődöttet, hogy mindenki egyedül rá figyeljen, majd elfintorítja az orrocskáját, ami úgy fest, mintha egy profi plasztikai sebész vette volna kezelésbe.

- Csakhogy tudjátok csajok! Nagyon büszke vagyok az én kicsikéimre, mert mindketten színötös tanulók, és remek sportolók is! Vagy legalább is lesznek majd egyszer! – húzza ki magát teljesen jogos büszke mellszélességével a büszke anyuka, és látszik, hogy egy hangyányit tökéletesen melleit is megcsináltatta. Elvégre eddig a külsőségekről szólt az élete.

Nemsokára aztán újabb kör italokat, és koktélokat rendel magának a csajos társaság és mindenki bedobja legkedvesebb gyerkőcökkel kapcsolatos történeteit, míg végül Barbarának enyhén megfájdul a feje, és fizikálisan is érzi, hogy a gyerekekkel kapcsolatos téma egy kicsit sok volt neki. A legtöbb felnőtt nő máris feléje fordul, és őszinte aggodalommal kezdik el pátyolgatni.

- De hát Barbikám, kicsi szívem! Mi történt veled? Olyan fáradt és sápadt lettél! Csak nincs valami komoly bajod?! – kérdezgetik tőle egyre többen, mire Barbara enyhén belekortyol kedvenc koktéljába, és közli, hogy nincs miért aggódniuk:

- Ne izguljatok csajszik! Minden a legnagyobb rendben, csak tudjátok… a gyerektémáról komolyabban még nem sikerült Emillel beszélnem… - bukik ki a száján.

- Ó! Tehát a romantikus pasidat Emilnek hívják! Aszta! Ez aztán a név! Bár az Edvárd enyhén szólva is túlzottan hivalkodó lenne!

- Ne szemétkedj, és kukacoskodj itt nekem Laura, mert fenéken billentenek! – dorgálja le azonnal Anna, mint egy idősebb nővér a kisebbet.

Laura megint duzzogni kezdett, mint akit vérig sértettek.

- Tudjátok az a helyzet, hogy Emil igazi romantikus úriember és…

- Elég ebből kisanyám! Inkább elő a farbával! Milyen az ágyban? Mekkora szerszámmal bír és hasonlók? – mosolygott az orra alatt Bernadett, akit mindenki csak Bernie-nek becézett.

- Na de Bernie! Nem gondolod, hogy ez rohadtul személyes kérdés, és a magánélet szerves része, és ha Barbi úgy dönt, akkor egyáltalán nem köteles nekünk mindent elmondania! Világos?!

- Most mi van Anna?! Elgurult a gyógyszered, vagy csupán csak menstruálsz?! Nyugi van! – igyekezett csitítani másik legjobb barátnőjét Bernie.

- Semmi baj csajok! Szívesen elmondom! Tudjátok van valami Emilben, ami szinte mágnesként magához vonzza az embert. Nem tudnám konkrétan megmondani, hogy micsoda, kisugárzás, vagy férfias vonzerő, sárm, de van benne valami kisfiús szomorúság, mely egyszerűen kiköveteli magának azt, hogy őt pátyolgatni, vigasztalni, babusgatni kell!

- Akárcsak az én fociőrült férjecskémet! Mást se hallok egész nap! – sóhajtott egy nagyot Andrea.

- Általában minden férfiban lakik egy kisfiú! Ezt a legtöbb jól menő és méregdrága dilidoki is pontosan tudja!

- Persze én ezt mind megértem! Elvégre régebben színészi babérokat is dédelgettem magamban, de annyira… árvának, reményvesztettnek, kétségbeesettnek tűnt, amikor a Móriczon a vakrandin összejöttünk! Tisztára, mint Bruce Wayne, ha értitek a hasonlatot.

- Nocsak! Egy karakán, magabiztos nő, aki a médiában melózik filmes hasonlattal pedálózik! Ez aztán az újdonság! – csapta össze tenyereit az egyik barátnő.

- De még mindig nem feleltél arra a kérdésre Barbi, hogy milyen a pasid az ágyban? – tért rá a lényegre Adrienn, és érződött, hogy számára ez a téma kellő komolysággal van megfűszerezve. Ő ugyanis kategorizálta a férfias teljesítőképességet is.

- Hát… szóval… tudjátok… khm… - megköszörülte a torkát, mint aki nagy bejelentésre készül -, Emillel még nem voltunk úgy kettesben! – halványan el is pirult.

Azonnali nyüzsgő felhördülés lett úrrá minden nőn.

- Te most viccelsz igaz-e kisanyám?!

- Hogy micsoda??? Megáll az ész!

- Micsoda baromság ez, hogy még nem szexeltetek egymással?! – Annán volt a sor, hogy megkérdezze, amire kíváncsi volt.

- Hát őszintén megmondhatom, hogy így van! Egyelőre azt tervezem, hogy rendesen megismerem, és egy alkalmas pillanatban majd felteszem neki a nagy kérdést, hogy ti. szeretne-e velem szexelni?

- Mondd csak Barbikám, hány éves is vagy te?! – kezdett megint fullánkosan provokálni Laura. – Egy felnőtt nőnek minden esetben tudnia kellene, hogy mikor jött el az idő? Mikor érett meg egy párkapcsolat. – nézett rá kissé lenézően.

- Mert mintha te ezt pontosan tudnád, ugye! – vetette közbe Bernie.

- Figyeljetek csajok! Szerintem Barbi frankón és tuttira tudja mitől döglik a légy, és ha ő úgy döntött, hogy kivárja a megfelelő percet, akkor szerintem nincs értelme, hogy az ember sietteti a dolgait! Nem igaz?! – válaszolt a svéd szupermodell-alkatú nő.

- Na látod! Ez volt eddig a legjobb szöveget, amit eddig benyögtél!

A csajos társaság tagjai annyira jól eldumálgattak egymás között, mintha a gimis évek csak most történtek volna meg velük, és nem ugrottak volna az időben több, mint húsz évet. Kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy ezentúl minden hónap valamelyik szabadnapján összejönnek egy fergeteges csajos traccspartira és ha esküvő lesz, vagy valamilyen különleges alkalom igyekeznek ott lenni egymás mellett, és támogatni egymást.

Barbara vegyes érzelmekkel köszönt el a mielőbbi viszontlátást kesernyés örömével legjobb barátnőitől. Lelke mélyén pontosan megérezte, hogy jó ötlet volt, hogy eljött, mert most lehet, hogy pontosan erre volt szüksége.