Emil elővette a jól megszokott gyanakvó stílusát, és összehúzott szemekkel kezdte méregetni a kislányosan szépséges, fiatal hölgyet. Azt remélte, ha kicsit utánozza James Deant – meglehet -, hogy a hölgy gondolkodóba esik, és könnyedébben kialakulhat egyfajta kulturális kommunikáció.
- Ne haragudj, de miért nézel rám ennyire furcsán, ha megszabad kérdeznem?! – nyílt, komoly kérdés volt, mégis Emil úgy érezhette magát, mint akit szabályosan sarokba szorítottak, és képtelen bárminemű tartós védekezésre.
- Ö… ízé… ne haragudj… én… szóval… ez egy James Dean figura akart lenni… - habogta tanácstalanságában.
- Hihi. – kuncogott egyet boldogan a hölgy, hiszen remek humora volt, és valószínűleg értékelhette, ha mások is egy hullámhosszon vannak vele. – Nagyon briliánsan utánzod az amerikai s
