A rádiós, digitális ébresztő szokás szerint hajnali fél öt fele szólal meg, ám Emilnek így sincs szíve, hogy felriassza párja édesdeden szuszogó álmait. Barbara - általában -, mindig imádott kedvére lustálkodni a puha párnák halmai között, és most a legkevésbé sem zavarta, hogy Emil óvatosan megpróbálta lefejteni karcsú, hamvas karjait magáról. Lábuk még így is összegabalyodva fekszik nyugalomban, és Emilnek rendkívül tapintatosan szükséges eljárnia, ha egyáltalán felszeretne kelni, hogy nekilásson mindennapi teendőinek.
Óvatosan lecsúszik, akár egy nagytestű meztelencsiga a tágas ágy lepedőiről, s míg Barbara - szerencsére -, a másik oldalára fordul szintén hosszú, szupermodell-lábaival, addig ez a röpke idő bőségesen elegendőnek bizonyul, hogy Emil kikászálódhasson a ágyból, és azonnal
