– Nem értem… Sok dolgot nem értek én még. Például nem értem ezeket a Fickóékat sem.
– Fickót talán még megértem… Valamikor rendes fiú volt nagyon. Tudod, az a furcsa, hogy most is nagyon sok szeretni való tulajdonsága van. Teszem fel, ha most odamennék hozzá, és azt mondanám: „Fickó, add kölcsön a ruhádat”, biztos, hogy levetkőzne, és nevetve odaadná. Béla is elismeri, hogy sok hülyeséget csinál, mégsem szakít vele. Nekem mindig azt mondja, hogy nem ismerem közelebbről Fickót. Lehet. Őszintén szólva, nem is akarom megismerni. Egyszer berúgva láttam őt. Nekem elég volt az. Ha részeg, nem ismer sem istent, sem embert.
– Most nem volt részeg – védtem Fickót. – Egyébként apád is iszik.
– Hát igen. De apám akkor a legszeretetreméltóbb. Elérzékenyül, kedves. Olyankor kenyérre kenhető.
– És B
