– Gazember. – A szó tompán hullott közénk. Béla lehajtotta a fejét.
– Hol van? – kérdezte rekedten.
– Mi közöd hozzá? Tűnj el. – Cigaretta után kutatott a zsebében. Előhúzott egy megnyomorított cigarettát, kiegyengette, és rágyújtott. Félrefordította a fejét, kiköpött.
– Segíts rajtam – mondta könyörögve Béla.
– Azt mondtam, tűnj el.
– Ferkó… anyámékra gondolj. Közelebb lépett. Arca megrándult.
– Te gondoltál volna rájuk. Meg magadra. Menj, és jelentkezz a rendőrségen. Ne várd, hogy ők jöjjenek érted.
– Nem… én megbántam… jóváteszem… Ferkó… Hol van Eszter?
– Kórházban. – Félretolta útjából a fiút, és lassan lépkedett a part felé. A karját fogtam, és lehajtott fejjel mentem mellette. Hirtelen hátranéztem.
Béla tanácstalanul állt, aztán elindult utánunk.
– Feleségül veszem – hallot
