A villamos behajtott a ködtől nedves délutánba. Szürke volt minden, a sárga villamos pedig elveszett benne. Hiszen november volt, az utcák pedig üresek, csendesek és közönyösek. Csak a villamos sárgája úszott magányosan a ködös délutánon.
A villamoson mégis ültek, melegen, lélegezve, izgatottan. Öten vagy hatan ültek ott, emberek, elveszve, magányosan egy novemberi délutánon. De kiszabadultak a ködből. Vigasztaló, homályos lámpácskák alatt, egymástól egészen elszigetelve ültek, miután kiszabadultak a nedves ködből. Üres volt a villamos. Csak öten ültek rajta, egészen elszigetelve egymástól, és lélegeztek. És a kalauz volt a hatodik ezen a késői, magányos, ködös délutánon, ott volt a sápadt sárgaréz gombjaival, és nagy, ferde arcokat festett a nyirkos, belehelt ablaküvegekre. A villamos sá
