– De nekem mindenről tudnom kell! – erősködöm, és bár továbbra sem tűrök ellentmondást, kedves maradok. – Érted?
– Eddig is tudtál minden fontos fejleményről – makacskodik.
– Nekem az is fontos, ha balesetet szenvedsz.
– Te felhívnál, ha a lábadra esne a vászon, vagy rád dőlne az állványod? – Érdeklődve néz rám, én pedig nehezen bírom ki, hogy ne röhögjem el magam. – A munkámmal jár, hogy néha földre ülök.
– Nem érdekelnek a kifogásaid, az indokaid vagy az érveid! Tudni akarok a hasonló történésekről, és kész, különben felfallak – zárom le a témát bohóckodó arccal, finoman Anna orrába harapva.
Az emberek többsége valamilyen, számomra érthetetlen oknál fogva azt állítja, a birtoklási vágy kezelendő emberi tulajdonság. Legfőképp akkor, ha nem is tárgy, hanem egy másik személy felé irány
