– Jó reggelt! – szuszogom, miközben hámozza rólam a takarót, és ajka a mellbimbómra vándorol.
Az első, igazán intim együttlétünkön kiderült, különösen érzékeny a mellbimbóm, Anton pedig imádja hallgatni, ahogy a nyelve kedveskedésére nyögdécselek. Amikor szeretkezésünk után büszkén, kócos fejjel felnézett, rám aggatta a Bimbi becenevet, amelyet természetesen kizárólag négyszemközt használ. Néha viccesen, ritkán mérgesen, leggyakrabban pedig vérforralón.
– Ez egy jó reggel lesz, Bimbi! – szuszogja, majd kezét a lábam közé süllyeszti, és a combjaim úgy nyílnak szét, mint várkapu a csatatérről hazaérkező hős előtt.
Felsóhajtok, és amikor az ujja a csiklómat érinti, csípőjének szorítom a fenekem. Ahogy a testünk egymásnak feszül, izmai megkeményednek, odalent egyre jelentékenyebbé duzzad. A
