– Jó újra látni! – köszönti Dávid, miután Laura egy eltúlzottan mély sóhaj után fogadja hívását.
Bárcsak én is ezt mondhatnám! – gondolja magában, de ahelyett, hogy kimondaná, igyekezve a lehető legkevesebb figyelmet szentelni Dávid kameraképének, rendíthetetlen tekintettel bámul maga elé. Félő, hogy egy ismerős grimasz vagy gesztus padlóra küldené. Ő persze az akaratereje trenírozása mellett külsőleg is alaposan felkészült a beszélgetésre, natúr sminkben, kifésült hajjal nézett szembe az optikával, és remélte, vonzó külsejével okoz majd egy kis fejfájást a férfinak.
– Mit szeretnél? – kérdezi végül szigorú hangon.
Dávid elvigyorodik.
– Ugyanolyan asszertív vagy, mint régen – mondja, majd egy pillanatnyi szünetet tart. Valószínűleg arra számít, hogy Laura a tőle megszokott velősséggel
