A tánctér felé vonom Margót, aki kontyát kibontva hagyja, hogy ősz tincsei a vállára hulljanak. Makulátlan, csodaszép és örökké fiatal.
Társaink szó szerint tárt karokkal várnak bennünket. A tömeg befogad, a ritmus hajszol, a testek hullámoznak. Felcsendül a Mambo Italiano című örökzöld egyik elektronikus változata, Marci bácsi pedig megpörget. Valaki a kezembe nyom egy újabb pohár rumot, én pedig fennakadás nélkül benyakalom. A következő pillanatban már Gábor karjában találom magam, majd Gabriellával riszáljuk a fenekünket, ehhez Szofi is csatlakozik. Fesztelenek, boldogok és önfeledtek vagyunk! Nagyokat kacagva hagyjuk, hogy a jókedvünk kipucolja a ma este belénk ivódott elkeseredést. Sodor az ár, a színek összemosódnak, és a világ barátságosan ringatózik körülöttünk. Dal dalt követ, a
