– Mik. Többes számban. Mert bizony több van – válaszol türelmesen Carlosnak, majd réveteg tekintettel mesélni kezd: – Először is kiskoromban elhagyott az édesanyám. Egyszerűen eltűnt. Sokáig azt gondoltam, az én hibámból, miattam ment el. Aztán, hogy az apám miatt. Végül rájöttem, hogy minden bizonnyal saját maga miatt távozott. De az ok teljesen mindegy, a lényeg, hogy magamra hagyott.
Mintha valaki ököllel a mellkasomra csapott volna, alig kapok levegőt. Sem Annaróza, sem pedig a környezete nem tehet arról, ami történt, ezért egy másodperc is túl sok arra, hogy eméssze magát. Úgy érzem, mondanom kellene valamit, de ajkam ahelyett, hogy szóra nyílna, szorosan összezáródik. Önző módon ezúttal is bennem ragadnak a feloldozó szavak.
– Aztán a szerelmem bátyja bedrogozva megölte a legjobb b
