Carlos nem érti a tréfát.
– Ne-ne-ne-nem va-vagyok értelmi fo-fo-fogyatékos!
Túl sokat vártam Carlostól, abszolút idegen számára a helyzet, csoda, hogy közel négy órán keresztül bírta koncentrációval.
– Mindenki tudja, hogy nem vagy értelmi fogyatékos! – biztosítom immár kedvesen, majd Teóhoz fordulok. – Hamarosan itt a következő csoport, előtte szeretnék ebédelni. Délután folytatjuk.
Jót tesz majd, ha néhány órára pihentetjük a forró ölelésekkel színezett közös próbát, Teo keze ugyanis többször elkalandozott. Azt hiszem, megzavarták a mímelt érzések. Igaz, ahogy annak idején, most is tökéletesen kiegészítjük egymást a színpadon, de a múlt már nem hozható vissza, neki felesége, nekem pedig barátom van. De úgy fest, ő minderre magasról tojik.
– Ezer éve nem beszélgettünk, örülnék, ha e
