Teo balesetével ismét oda jutottunk, ahol a part szakadt: férfi főszereplő hiányában az előadás sorsa megpecsételődni látszott. Kezdtem úgy érezni, hogy A pillangó és a hercegre valaki levakarhatatlan átkot szórt, ami egyre jelentősebb áldozatokat követelt. Húsz éve az anyám hagyta faképnél a készülő darabot, most az alaptársulat intett búcsút, zárásként pedig Teo balesete következett. Több mint jel.
– Megoldjuk! – Lulu vigasztaló kijelentése hallatán elszorult a torkom, én szoktam hasonlóképp biztatni. – Eddig is megoldottuk.
A balesetnek valójában két szenvedő alanya van, hiszen azzal, hogy Teo kipottyant a darabból, Lulu problémája a korábbi állapotnál is égetőbbé vált. Alig maradt négy napunk a tervezett bemutatóig, és ennyi idő alatt szinte lehetetlenség olyan táncost találni, aki a
