Leszarom, ha ideges lesz miatta, nem strázsálhatok tétlenül, meg kell keresnem!
Rögtön az első ajtó mögül zene szűrődik a folyosóra. Illedelmesen kopogok, amit persze senki nem hall, ezért benyitok. Legnagyobb meglepetésemre egy tucat, mindössze falatnyi bugyit és kalapot viselő, a New York, New York című örökzöldre közös koreográfiát gyakorló nővel találom szembe magam. Miközben ők meglepettségükben sikítoznak, és igyekeznek eltakarni fedetlen mellüket, én egy fél másodperccel tovább bámulom a formás popsijukat, majd a látvánnyal betelve, pimasz mosollyal kifordulok az ajtón. Attól, hogy másfél óra múlva vőlegény leszek, megvakulni nem fogok, továbbá művészként a szépség az egyik inspirációforrásom. Szóval, ha minden teremben hasonló látványban lesz részem, egyáltalán nem is tűnik tehern
