– Ezt nem hagyhatod ki! – hebegem, mint egy igazi nyomorult.
Anna értetlenkedve ingatja fejét.
– Eddig direkt egyedül akartál menni ezekre az árverésekre, mert a kapcsolatépítő beszélgetések során nem tudnál foglalkozni velem. Most miért olyan fontos, hogy veled tartsak?
– Ez most más – nyelek, majd előrukkolok életem legszarabb dumájával. – Szükségem van rád, hogy jó benyomást tegyek az emberekre.
Szövetkabátom zsebébe nyúlok, és izzadt tenyerembe szorítom a gyűrűs dobozt. Felmerül bennem, hogy talán az egész tervet felborítva, most kellene letérdelnem, és megkérnem Anna kezét, de ekkor gúnyosan felkacag.
– Ne viccelj! Ennyire te sem lehetsz önző! Azt várod, hogy a munkád miatt beáldozzam az enyémet? Ne legyél féltékeny a sikereimre, kérlek!
Halványlila gőzöm sincs, mikor és hogyan
