Túl sok megválaszolatlan kérdés gyűlt össze bennem az elmúlt néhány órában, így arra gondoltam, akár egy idióta a bevásárlólistát, össze kellene írnom őket. Végül azonban beláttam, jobb, ha ezek a kérdések a lehető legtovább a fejemben rekednek, sőt az volna az ideális, ha soha a büdös életben nem kellene megfogalmaznom őket. Hiszen akkor tulajdonképpen nem is léteznének, és a szőnyeg alá söpörve megfeledkezhetnék róluk.
– Az aztán férfimunka volna – gúnyolom magamat.
Hazatértemkor meggyújtottam néhány gyertyát, majd az ablak felé fordítottam a fotelt, és az öltönyömben elterülve azóta is a holdat fürkészem. Marha unalmas, de most alkalmatlan volnék másra.
Nem pusztán szerelmi bánat gyötör, az egész jövőképem hullott darabjaira. Cirka két éve, amikor a túlságosan is hosszan elnyúló macs
