Most vagy soha.
– Annaróza, beszélnünk kell! – sóhajtok fel, tenyeremmel a homlokomat dörzsölöm.
Csomagjával felém pördült.
– Meglep, hogy ezt éppen te javaslod. Egy heted volt arra, hogy beszélj, mégis hallgattál.
– Lásd be, ez egy olyan téma, amivel nem lehet jókor, jó időben előhozakodni!
– Ez nem mentség! – csökönyösködik perlekedőn. – Napok óta tartasz magadban egy titkot, amiről pontosan tudod, mennyit jelent nekem. Ami alapjaiban változtatja meg az életem. Teljesen mindegy, hogyan reagálok rá, mielőbb el kellett volna mondanod! – hadarja, majd egy pillanatra elgondolkozik, mintha kérdeztem volna, majd válaszol is. – Igen, biztosan hasonlóképpen kiborultam volna, de most legalább nem érezném úgy, hogy kihasználtál. És nem gondolnálak beszarinak.
Engesztelhetetlen konokságába ke
