– És te miért kerestél meg?
– Carlos mutatott egy képet a Lélektánc-csapatról, és a kísérteties hasonlóság miatt rád ismertem – préselek ki magamból egy kedves fintort. – Kötelességemnek éreztem, hogy beavassalak az igazságba. Csak nem találtam a módját.
Minél őszintébb mélységben fogan egy gondolat, megszületése annál több idő – Annaróza lassan egy perc múltán érdeklődik.
– Mesélt rólam valaha? Emlékezett arra, hogy van egy lánya?
Megrendítő kérdésére nosztalgikus merengéssel bólintok. Hogyan gondolhatja, hogy Rózsa elfelejtette? Igaz, egyelőre egyetlen szavammal sem cáfoltam a képzeletében kirajzolódó képet, amelyben édesanyja egy róla lelketlenül lemondó némber.
– Mindig Annarózaként emlegetett, ezért vagyok képtelen Annának hívni téged – mosolyodom el halványan. – Rengeteget beszé
