Az ötödik jelenetsor a pincében kialakított próbateremben zajlik. Édesanyám a kezdőfelvételen látotthoz hasonló fehér ruhában, lehunyt szemmel táncol. Haja fakó és töredezett, bőre sápadt, teste pedig olyan vékony, mintha egy csontváz ringatózna előttem. Még akkor sem mondott le a táncról, amikor betegsége már ereje végére sodorta. A tánc tarthatta benne a lelket, ami különben már elillanhatott volna.
A rengeteg impresszió szinte hipnotizál, édesanyám felhőtlen boldogságától esendőségéig jutva érzéseim száznyolcvan fokos fordulatot vesznek. Míg az elején meleg, puha illúzióban lebegtem, a videó végére keményen fenékre huppantam. Hiába nem ismertem, felkavaró látni, ahogy édesanyám felvételről felvételre hullatta szirmait, végül elvirágzott.
Amikor a halkuló zene, illetve a sötétedő kép ö
