Richárd kétségbeesett arckifejezéséről bárki könnyedén leolvashatta, egyáltalán nem rajong otthona próbateremmé alakításának ötletéért, azonban meglepő módon beleegyezett. Azt gondoltam, a Lélektánc-tagok, illetve Lulu előtt nincs pofája nemet mondani, ezért a Carlos által kierőszakolt felajánlás után adtam neki időt arra, hogy átgondolt kifogással rukkolhasson elő. Azzal a szent meggyőződéssel tértem vissza az ebédszünetemről, hogy az első sokkból ocsúdva Richárd félrevon, majd bocsánatkérések közepette közli, felelőtlenül bólintott az ötletre, de tévedtem. Most pedig már az olajzöld sportautójában ülünk, és a Szabadság hídon suhanunk az otthona felé.
Örültem volna, ha az oldottabb hangulat érdekében Carlos is csatlakozik hozzánk, mégiscsak ő a kettőnk közti kapocs, de a vajszín bőrkárpi
