LoveClub

Augusztus 17. szerda, 22.13 A Juliet bárzongoristája fájdalmasan szerelmes örökzöld dallamot játszott. Ez már a vég! Lili kiszolgáltatottnak érezte magát, de nem bánta. Bár gyűlölte, titkon mégis hiányolta ezt az érzést, akárcsak a fiút, aki előcsalogatta belőle. Noha az önbecsülése szüntelenül azt szajkózta, hogy őrültséget művel, képtelen volt megálljt parancsolni magának. Talán, ha nem ivott volna meg két pohár vörösbort, kordában tudná tartani a vágyait, ám becsiccsentve végleg kicsúszott kezéből a gyeplő. Sőt kifejezetten mókásnak találta, hogy mohón méregeti a fiút, aki nyolc hónappal korábban feldúlta az életét. A farka kell! Otthon még trófeaként akarta Bence férfiasságát. Most azonban másként vágyott rá. Mi tesz velem egy kis bor? Teljesen kifordulok önmagamból. Elképzelte, szinte érezte, ahogy a fiú keze a combjára kúszik, és szétfeszíti a lábait… ahogy teste az övének feszül, majd csókolózás közben, odalent is eggyé válnak. Gyerünk Lili, vedd elő a legridegebb tekintetedet! Tartott tőle, hogy hamarosan Bence számára is egyértelművé válik, hogy… finoman szólva sem közömbös iránta. Maradj titokzatos! – Nagyon örülök, hogy eljöttél – Bence bátortalan, ártatlan mosolya láttán Lili egyre inkább úgy gondolta, hogy a fiúnak átmosták az agyát. Egészen tisztelettudón viselkedett, pedig nyolc hónapja még egy tapló – sőt, egyenesen paraszt – volt. Lili tűnődve méregette a fiút. Elidőzött húsos ajkán, mely a látszat ellenére kőkeményen csókolt. Hosszú szempillája, zöld szeme és tökéletesen ívelő szemöldöke csalóka lágyságot kölcsönzött arcának. Míg haját szőkére szívta, bőrét bronzosra barnította a nyári nap. De az angyali külső egy lepedőakrobatát takart. Bence uralkodó típus, vérében hordozta a cezaromániát. Kamaszként ugyan fejvesztve menekült gazdag családja elvárásai elől, az anyatejjel kapott felsőbbrendűséget sosem tudta kikoptatni magából. Voltaképp nem is törekedett rá. Élvezte, hogy bármikor, bárhol, bármit megtehet. Mikor a nagyképűségtől egyébként fanyalgó Lili őszinteségre kényszerítette magát, beismerte, hogy részben a fiú fölényeskedő stílusába habarodott bele. Először dühítette Bence gőgössége, aztán le akarta győzni, végül az áldozatává vált. A fiú váratlanul megfogta a Lili kezét. Nyirkos tenyere elárulta, hogy ő is izgatott. Vajon miért? Valamit nagyon akarhat tőle, hiszen minden puhító trükköt bevetett, amit a „randi” címszó alatt egy klisékönyvben találhatott: „Haver, vidd el a csajt egy kicseszett drága helyre, öltözz fel kicseszett elegánsan, és legyél kicseszettül kedves.” Mégsem tért rá a lényegre. És ez egyáltalán nem vallott Bencére. Lehet, hogy beteg? Lehet, hogy engem is megfertőzött valami nemi nyavalyával, csak eddig nem vettem észre? Lili nagy nehezen kipréselt magából egy mosolyt, majd óvatosan elhúzta a kezét. Ha akart, sem tudott volna lelkesebben reagálni, hiszen még mindig képtelen volt napirendre térni önmaga fölött. Mit keresek itt? Azóta kutatott felmentő kifogás után, hogy Bence egy hete ismét felbukkant, és meghívta vacsorázni a város legdrágább éttermébe. Először olyan dühbe gurult a fiú telefonhívásától, hogy ha akkor szemtől szembe állnak, biztosan pofon vágja, ám mérge csakhamar bosszúvágyba fordult, és alantas terveket kezdett szövögetni. Elégtételt akart venni, amiért a srác kihasználta, és aljas módon viselkedett vele. És amiért újra felkavarta leülepedett érzelmeit. Ám a válogatott testi és lelki kínzások kiötlése közben rádöbbent, hogy mint általában, Bence esetében is rettentő kíváncsiság fogta el. Tudni akarta, mi történt szilveszter éjszaka, mikor a fiú úgy döntött, hogy minden magyarázat nélkül, nyomtalanul tűnik el az életéből. Miért hagyta őt magára Bence az emésztő kétségekkel? Ha véget akart venni a kapcsolatuknak, miért nem állt elé, és mondta a szemébe: „Lili drága, ennyi volt.” Ezekre mind-mind választ akart kapni Bencétől. Úton a luxusétteremhez még tombolt benne a kérdésekhez szükséges bátorság. Ez nem randi lesz, hanem kivégzés! Ám amikor a Juliethez érve megpillantotta az öltönyben, rózsacsokorral ácsorgó fiút, egy csapásra értelmetlenné vált az előre kifundált összes gondolat. Bence látványa lefegyverezte. Elöntötte őt a szeretet. A Julietben ülve pedig már csak sodródott az árral, és várta, hogy végre partot érjen. Várt. És várt. De nem történt az ég adta egy világon semmi. Még a vacsora is szótlanul telt, óvatoskodtak, nehogy egy-egy félresikerült mondattal belegázoljanak a másik lelkébe. Ezzel azonban csak azt érték el, hogy nem tudtak egymásnak mit mondani. Nehezen eredtek meg a szavak. A kérdések butaságoknak, a kijelentések sértésnek tűntek. Közben olyan érdektelenül bámultak el egymás válla fölött, mintha legalábbis naponta hallgatnák a másik unalmas történeteit. Lilinek szerencséje volt, mert a fiú mögötti falon hatalmas festmény lógott, sok-sok apró részlettel. Ám azt elképzelni sem tudta, mit láthatott Bence olyan érdekesnek a szomszéd asztalnál helyet foglaló idősebb asszonyban. Átfutott az agyán, hogy viccesen megkérdezi a fiút, szüksége van-e a hölgy telefonszámára, mert szívesen elkéri neki. De inkább visszafogta magát. Nem bagatellizálhatja el a helyzetet, hiszen ő a sértett fél, a fiúnak kell kaparnia, hogy hangulatot teremtsen. – Nagyon csinos vagy ma este. – A fiú szelíd pillantása szertefoszlott, tekintete lassan a lány dekoltázsára vándorolt. Helyben vagyunk! Lili megengedett magának egy grimaszt, majd naivát játszva olyan mély levegőt vett, hogy melltájékon csaknem szétfeslett rajta a kölcsönkapott koktélruha. Kirázta a hideg a hasonló göncöktől, de a Bence által kiválasztott étterem megkövetelte az eleganciát. Mivel a szekrénye meglehetősen hiányosnak mutatkozott alkalmi darabok terén, be kellett érnie lakótársa, Carmen egy mérettel kisebb, és egyébként is falatnyi vörös színű ruhácskájával. A jó öreg kötözöttsonka-hatás. A kényelmetlen tűsarkúról nem is beszélve, amely borzalmasan nyomta a nagylábujját. Úgy érezte magát, mintha a pultnál ülő libákhoz tartozna, akik koktéljukat szürcsölgetve csak arra vártak, hogy az üzleti vacsorák végeztével felszedjenek egy öltönyös, jegygyűrűjét a zakózsebébe süllyesztő, pénzes manust. Vagy mintha a Szex és New York egyik szereplője volna, aki nem rest az első randin ágyba bújni legújabb udvarlójával – aki persze másnap már nem is annyira tökéletes, mint amilyennek a bár félhomályában tűnt. Lehet, hogy Bencét is csak a félhomály teszi annyira vonzóvá? Kínos szótlanságban teltek a percek. A zongorista diszkrét játéka valamicskét feldobta a hely hangulatát, A közelmúltban megnyitott s az egekig magasztalt Juliet meglepően unalmasnak bizonyult. Pedig mekkora felhajtás volt körülötte. A hétköznapi emberek azt gondolják, hogy a gazdagok aztán élvezik az életet, dőzsölnek, és szórják a pénzt. Az utóbbi igaz is, ám a márványpadlós helyiség inkább hasonlított luxuskriptához, mintsem hangulatos étteremhez. Ehhez nyilván hozzájárult, hogy a vendégek számottevő része öltönyös-kosztümös üzletember volt, kiknek a befektetéseknél és az árfolyamoknál izgalmasabb témáik valószínűleg ritkán akadtak. Lili feszengett a steril környezettől, és láthatóan Bence sem tudott lazítani. Noha családja a felső tízezerhez tartozott, a fiú sohasem érezte magáénak a fényűző kristályvilágot. Most is úgy festett, mint egy kölyök a nagykutyák között. És tulajdonképpen az is volt. Lili reménykedett benne, hogy Bence nem lenyűgözni akarta a Juliettel, mert akkor nem csak nagyon melléfogott, hanem újra bebizonyította, hogy mennyire félreismeri őt. Sokkal jobban esett volna, ha egy zajos kiskocsmában ülnek össze, és hamburger meg néhány sör mellett beszélik át a történteket. Lili alig láthatóan dobolni kezdett a fekete mahagóni asztalon.