LoveClub

Fejezet 3

– Az elmúlt két hónapban megszaporodott a fiatal öngyilkosok száma a városban. Én három huszonöt év alattiról tudok – magyarázta, és kortyolt a borából.

Az alkohol megtette hatását, Lili nyelve egyre nehezebben forgott. Ráadásul Bence is olyan őrjítő szexisen és (végre) érdeklődve nézett rá. Lehet, hogy most kellene abbahagyni az ivást. Vagy most kéne rátölteni.

– Azt gondolod, hogy van összefüggés az esetek között?

A lány bólintott, majd miután nagy nehezen leküzdötte torkán a kortyot, folytatta:

– Szerintem új drog kerülhetett forgalomba.

A fiú halkan hümmögött. Láthatóan a lány teóriáját ízlelgette.

– Honnan tudod, hogy mindannyian drogoztak? Ismerted őket? Vagy utánuk néztél? – érdeklődött tovább ártatlanul Bence.

– Nem, még nem néztem utánuk. – Mivel ezzel elárulta, hogy alig foglalkozott a témával, Lili gyorsan folytatta. – De akár egy új szekta is lehet a képben.

És akkor a fiú szája szélére kiült a régen látott, öntelt grimasz, amitől Lilinek felkavarodott a gyomra. Ritka, hogy egy ember szexepilje egyben a legbosszantóbb tulajdonsága is legyen. Lili régen izgatónak találta ezt a vigyort, aztán mikor Bence válogatott szemétségeinek védjegyévé vált, igyekezett egy öntelt hólyag tenyérbe mászó reakciójaként értékelni.

– Szerintem túl sok krimit olvasol. Ez Magyarország, itt nincsenek új drogok vagy öngyilkos szekták.

Liliben kezdett fölmenni a pumpa. Ítélőképessége eltompult, érzelmei olyan hullámtáncot jártak, mint a Balaton vihar idején.

– Hülyének nézel? –kérdezte hunyorogva.

– Nem, csak szerintem fölöslegesen fektetsz energiát ebbe témába. Ha érdekes lenne, a profik is foglalkoznának vele, és nyomozna már a rendőrség. – A fiú kedvesen beszélt, de továbbra sem tűnt el a fintora.

Rendben, elég volt!

– Inkább a munkámba fektetek energiát, mint egy faszfejbe – mosolygott Lili. – Vagy szerinted olyan fiúk után kellene kutatnom, akik szilveszter éjszaka szó nélkül lelépnek az általuk bérelt lakásból?

Bence úgy tett, mint aki rosszul hall. Ide-oda kapkodta a tekintetét, figyelte, hogy hallja-e őket valaki. Az ő családi hátterével különösen kellemetlen volna a Julietben hangos szóváltásba keveredni. Lili ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve az asztal alatt Bence ágyékához lendítette a lábát. Sohasem csinált ilyet, és nem tudta, honnan merítette hozzá a bátorságot. Talán a borból.

A fiú arcáról végre eltűnt a grimasz, helyén pajkos mosoly játszott. Tetszett neki a lány vehemenssége. A kis kéjenc.

– Most én kérdezek. Mit keresünk itt? – Lili a nyomaték kedvéért, mintha gázpedált nyomna, finoman rátaposott a fiú nemi szervére.

Bence megfeszült.

– Látni akartalak – válaszolta egyszerűen, majd mielőtt folytatta volna, kortyolt a borából.

Ám Lili nem elégedett meg a válasszal, ezért újra hozzászorította talpát Bence nadrágjához. Kicsit erősebben, mint az előbb. A fiú majdnem kiköpte a bort.

– Kíváncsi voltam rád – nyöszörögte.

A hangra több asztalszomszédjuk is homlok ráncolva fordult feléjük. Már megint a neveletlen, hangoskodó fiatalok. A lány a fiúval farkasszemet nézve, mosolyogva ingatta a fejét. Úgy döntött, nem erőlteti a kérdést, inkább magasabb fokozatra vált. Kényelmetlen cipője talpa helyett, annak sarkát nyomta a fiú intim részéhez.

Bence felszisszent, szemét fájdalmasan az asztalra sütötte.

– Nyugodj meg, nem fogok jelenetet rendezni. Elintézzük mi ezt négyszemközt – vigyorgott Lili.

– Mit szeretnél? – Bence megadónak tűnt.

Végre eljött Lili nagy pillanata. Ehhez egy tűssarkúra volt szükség?

– Kérj bocsánatot. – Olyan lazán mondta, hogy csupán a hanglejtésétől is öntudatos nőnek érezte magát.

Bence kifejezéstelen arccal emelte rá a tekintetét.

– Ki küldte az SMS-t? – szólalt meg végre.

– Kérj bocsánatot! – ismételte határozottabban a lány.

– A pasid? – Bence nem tágított.

– Kérj bocsánatot! – Lili nem hagyta magát.

– Jobb nálam?

– Kérj bocsánatot, ha nem akarod, hogy nyársra húzzalak – ironizált Lili.

Érzelmi vihar előtti, nyomasztó csend telepedett rájuk. Lili sürgetően felvonta a szemöldökét, de mindhiába. Bence szótlan maradt, a lány pedig elvörösödött. Megfutamodva fordította el tekintetét.

– Gondoltam, hogy úgysincs szíved nyársra húzni. Miért tennél kárban abban, amit szeretsz? – Bence pajkos kacajjal törte meg a csendet, és a terítő alá nyúlva gyengéden megcirógatta Lili vádliját.

Elég! Megint vesztett. Mint mindig.

– Eressz el! – sziszegte könnyeivel küszködve, és kirántotta lábát a simító ujjak közül.

Hirtelen mozdulatától szinte sikított a márványpadlót karcoló székláb. A fülsértő hangra már a pincérek is felfigyeltek. Ebből tényleg elég volt. Lili némán szedelődzködni kezdett, majd a borospohárral a kezében, enyhén dülöngélve felállt az asztaltól. Nem mehetek így el, hiszen megalázott. Az utolsó korty előtt dukál még egy végső szónoklat.

– Semmit sem változtál – morogta, ám Bence, rezzenéstelen arccal, karba tett kézzel, összeszorított szájjal ült tovább. – Nem vágytam másra, mint hogy bocsánatot kérj. De ne ezzel a gazzal, egyébként is tudhatnád, hogy utálom a rózsát. Szavakra vágytam. Azt akartam hallani, hogy megbántad, amit tettél. Ehelyett tovább nyúzol. Ki vagy te? Egy senki!

Megint úgy tesz, mintha meg se hallana. Lili le akarta gyűrni az utolsó kortyot, aztán máshogy döntött. Mégis jelenetet rendezett: egyetlen lendítéssel a fiú mellkasára löttyintette bora maradékát. A fehér ingen megállíthatatlanul terjedt a vörös folt. A fiú hátrahőkölt, csaknem hanyatt vágódott a székkel. Egy kurta „baszdmeg”-et is eleresztett, de idejében kapcsolt, és a végét elharapta. Már mindenki őket figyelte. Lili felszívta magát, és zsibbadó lábbal a kijárat felé indult. Tartanom kell magam, míg kiérek. A portás biccentett, az üvegajtó kinyílt, a lány emelt fővel lépett az utcára.

Senki nem merészelt szólni a görcsösen szorított borospohárért.

„Most indultam haza, ez egy faszfej! Ha hazaérsz, ébressz fel, beszélnünk kell!”

Nehezére esett a járókelőket kerülgetve SMS-t írni. A tűsarkú, és az alkohol még bonyolított is a helyzetén. A kis retikült szorongatva úgy érezte magát, mint egy lecsúszott ribanc. Akkor voltak utoljára ilyen gyötrelmes éjszakái, amikor Bence eltűnt. Utálta magát, amiért ismét belesétált a csapdájába. Főleg azért, mert Carmen előre figyelmeztette, hogy nem kellene elmennie a találkozóra. Bence csak kiszipolyozza az energiáit.

És még ki is röhögte, amiért az öngyilkos-témán agyal.

Soha többet nem foglalkozom ezzel a puhapöccsel! – harsogott fejében a visszatérő fogadalom.

Úgy tervezte, egy saroknyit lesétál, mielőtt taxit hív. Esze ágában sem volt a Juliet előtt ácsorogni, azonkívül ki kellett szellőztetnie a fejét, s a fülledt augusztusi este tökéletesnek látszott. Jobb is egy kicsit egyedül maradni, mert ha nem vigyáz, utat tör magának a hiszti. Önbecsülése nem engedte, hogy elgyengüljön. Még hogy Bence miatt sírni lássák? Egy frászt!