Negyedik fejezet
Amint megpillantottam Claudia nevét a készülék kijelzőjén, megfagyott ereimben a vér. Pontosan tudtam, miért keres, és legszívesebben tudomást sem véve róla, elutasítottam volna a hívást. Csakhogy ez mit sem változtatott volna a kétségbeejtő helyzeten: Florian elhagyta a bárt. Valószínűleg a nő is vele tart, hogy a padlásszoba rejtekében, a férfi karjaiban veszíthesse el az eszét. Ez pedig azt jelentette, ha nem távozom mihamarabb, csapdába esem. Tudnom kellett, mennyi időm maradt.
– Már el is indultak? – tértem azonnal a lényegre, miközben a füzetet lapozgattam.
Florian kézírása túl elnagyolt volt ahhoz, hogy megfogyatkozott időmben, a szegényes fényviszonyok mellett teljes mondatokat kibogarászhassak belőle. Különálló, arcpirító szavakat azonban sikerült megfejtenem:
