De nem történt semmi.
– Gyertya? – hallottam hirtelen Zsuzsanna értetlenkedő hangját.
Mikor kinyitottam a szemem, Florian eltűnt az asztal mellől. Csak az ágy sarkánál álló, fekete fehérneműt viselő nőt láttam. Nyakában a paravánról ismerős, két selyemszalag lógott. Szemlátomást szorongott, lábát összezárta, kezével idegesen babrált. Klasszikus szabású, sötét alsóneműje sokat takart, ám nem eleget, kisebb-nagyobb szépséghibái azonnal szemet szúrtak. Nem vagyok kritikus nőszemély, a méltóságteljes öregedés pártján állok, de még ez az életfelfogás sem segített abban, hogy elhessegessem a kérdést: vajon én hogyan fogom elviselni az öregedés jeleit?
– Szeretném látni közben az arcát – válaszolta szinte dorombolva Florian, miközben két égő gyertyával kezében besétált a képbe.
Az óvszert is
