A férfi már ott állt a lépcsőnél, a sápadt fényből egy kevéske az arcára loccsant. Kopasz volt, sovány, szeme szinte teljesen eltűnt üregében, őszülő, tömött bajusza eltakarta felső ajkát.
– Jó estét – mondta a férfi. – Egyedül van?
– Nem vagyok egyedül – mondta. – A fiam…
Az idegen közbevágott.
– Negyedórával ezelőtt elment. Láttam, amikor elmentek.
– Kicsoda maga? – Az arc ismerősnek tűnt. Bizonytalanul még hozzátette: – Minden percben visszajöhetnek. Csak átmentek a Laposba. Ha kiáltok nekik, meghallják. – Mindezt azért mondta, mert rossz sejtések ébredtek benne.
Közben azon gondolkodott, hogy hol és mikor találkozott a férfival.
– Számítottam rá, hogy nem fog megismerni. – A férfi fellépett a lépcsőn. Az asszony oldalt hátrált. – Fegyver van nálam, de nem kell félnie. – A fény m
