– Azt sem engedte meg, hogy búcsút vegyek a bátyámtól. Érti? Egy idegen ember állt előttem, kemény, mindenre elszánt férfi. Nem Mihály volt, a gyöngéd, kedves, mosolygós arcú Mihály. Ha nem megyek szépszerivel, mondta, erőszakkal vitet el. Ott álltak az emberei közül néhányan. Takács Pista, az öreg Sántha. Kijózanodtam. Mintha sohasem szerettem volna, mintha sohasem lett volna bennem iránta szerelem, csak keserűség és hideg gyűlölet. Úgy váltunk el, hogy meg sem csókoltuk egymást. Pesten tudtam meg, hogy Ferenc bátyámat és három társát a távozásom után a Forradalmi Törvényszék halálra ítélte. Egy óra múlva agyonlőtték őket.
– Hol van most a férje? – kérdezte a férfi.
– Nem tudom, ötödik éve, hogy nem láttam. Egyszer azt hallottam, hogy él. Sikerült külföldre szöknie. Nem tudom. Semmit se
