A fiú megvonta a vállát.
– Ha nem, hát nem. Majd csak lesz valahogy. – Hirtelen eszébe jutott János bácsi kérése. Bivalyoshoz fordult. – Bálint bátyám – mondta, és előrelépett. – János bácsi kérdezteti, hogyan gondolja…
– Hogy én hogyan gondolom? – kérdezte a tömzsi ember. – Már megmondtam az öregnek. – Sántha Kálmánhoz fordult. – Érdeklődött, kaphatna-e földet ő is. Mit mond erről a törvény?
– Kaphat – mondta Sántha. – Jár neki.
– Ezt mondtam én is. De hát csak vakarja a fejét. Tőlem kérdezte, ha ő földet kap, mi lesz Piroskával? Meg hogy hol lakjon?
– Mondd meg neki, öcsém, ne sokat gatyázzon. Jár neki a föld. Akár nyolc holdat is kaphat. Helyet is adunk neki, ellakhat akár nálam is. Bevesszük a szerződésbe őt is. Ezt üzenem neki.
Sándor hallgatta. Megrezdült benne a lelkiismeret.
