– Csend legyen – szólt hátra Csontos. – A küldöttség engem felkeresett – mondta. – Azt kérték, hogy jöjjek ide velük, mivelhogy az őrsön úgy mondták, Gyuricza Pistát itt találjuk.
– Bizony jól mondták – szólt közbe Gyuricza, és nyugodtan tovább szívta a cigarettáját. – Itt vagyok. De hiába jöttek ide. Tuli István jó helyen van. Pesten. Menjenek oda, ott követelőddzenek.
– Követelem – lépett előre Tuli Géza –, hogy apámat azonnal engedje szabadon. Tudjuk jól, hogy még nem vitték Pestre.
– Aztán még mit követel a fiatalúr? – kérdezte Gyuricza gúnyos hangon.
– Követelem…
– Ne követelj te semmit, a szarházi istenedet – mondta Gyuricza –, mert menten szétrúgom a seggedet!
Tuli Géza szép arca elsötétült. Előrelépett. Az indulat felforrósította, megremegtette a hangját.
– Hogy merészel bes
