– Mit ennél? – kérdezte. – Csak olyat mondj, ami van a kamrában.
– Hát azt mondd, hogy mi van! De miattam ne fáradj, nem vagyok éhes.
A lány kiöntötte a lavórból a vizet, a törülközőt a kötélre akasztotta száradni. Ahogy pipiskedett, szoknyája felhúzódott formás csípőjén. A fiú rosszkedvét áttörte a hirtelen ébredő vágy. Ölbe kéne kapni, aztán a Villám hátán kinyargalni a határba. Valahová nagyon messze, ahol nincsen gyűlölet, és nem bántják olyan dolgokért, amihez neki semmi köze sincs. Az arcán érezte a gyűlölettől eltorzult arcú asszony nyálát, tekintete elborult. A lány azonnal észrevette. Végignézett magán, szégyenlősen, restelkedve.
– Nem tudtam, hogy meglátogatsz – mondta. – Mindjárt átöltözöm. Tisztát veszek magamra.
– Ne fáradj. Jó vagy te így is énnekem.
De a lány, mintha ne
