– Mondd csak, Bora, hogy vagy te Berecz Sándorral?
A lány megdörzsölte orra tövét.
– Hogy érti, édesapám?
Sántha zsebkésével levágott egy kenyérdarabkát, és a tányér alján maradt paprikás zsírt mártogatta.
– Hát, hogyan is mondjam… Titokban is szoktál találkozni vele?
– Ne bomolj már, Kálmán – mondta az asszony, ösztönösen a lány védelmére kelve. – Miért találkoznának titokban? Tán megtiltottuk Sándornak, hogy idejöjjön?
– Én pedig azt hallottam – mondta Sántha Kálmán, és Bori piruló arcát nézte.
– Hallottad, hallottad. Azok az átkozott némberek, az a sok vén boszorkány, most már a lányodat kezdi ki. Míg oda voltál, engem gyanúsítgattak, az Isten tegye őket akárhová. Úgy teszel, mintha nem ismernéd a falut.
Sántha Kálmán cigarettát sodort. Sajnálta az asszonyt, megértette keserűség
